Intézetünk apraja és nagyja nagy odafigyeléssel és áhítattal vett részt a szertartáson, a fiatalok
halottairól való megemlékezésen. Gyertyát gyújtva merült mindenki a lelkeket megérintő
csendbe, az otthoniakra és az elhunyt szeretteikre gondolva.



Molnár László diakónus homíliájában beszélt életről és halálról. Örömről és boldogságról.
Ahogy azt a Nyolc boldogságból felolvasta: „Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti
jutalmatok az égben!" Hisszük, hogy életünket Istentől kaptuk. És hisszük, hogy életünk
akkor lesz boldog és beteljesült élet, ha Istennel élünk, s majd Istenhez jutunk halálunk és
feltámadásunk után.
„Halottaknak napján, gondolkozz el, kérlek! Mennyire fontosak azok, akik élnek?” –
hallhattuk B. Zsolttól. Majd K. Richárd folytatta: „Vársz, amíg késő lesz, mikor már nem
bánthat, akkor száll szívedre, majd a gyász, a bánat.” Cz. József növendék pedig segített
elgondolkodni a nagy kérdésen: „Mi a halál?” Megnyugvással fogadta a hallgatóság: „…ott…
túl… újra az Ő gyönyörű tenyerében leszünk.”
A szertartáson M. Kristóf és B. Milán szolgáltak hitelesen átélt, szívhez szóló felolvasással.
V. Patrik, S. János és Krisztofer vezették az éneket, melybe egyre lelkesebben kapcsolódtak
be a fiatalok.


Az összejövetel végén több mint félszázan dalolták kitörő lelkesedéssel: „Ne félj, mert
megváltottalak, neveden szólítottalak, karjaimba zártalak, örökre enyém vagy!”

Javítóintézet a dunántúlon

Célja: az előzetes letartóztatás és javítóintézeti nevelés végrehajtását az ellátáshoz való egyenlő esélyű hozzáférés elvének megfelelve egyaránt biztosító intézmény kialakítása a Dunántúlon a bűnelkövetéssel vádolt fiatalkorú érdekében a szocializációt és reszocializációt, a társadalmi reintegrációt és a munkaerő-piaci integrációt elősegíteni képes személyi, környezeti és tárgyi feltételek biztosítása