Itt járt Szent Miklós követe.
Zengett a nagyterem a fiúk énekétől, ahogy sötétedés után izgatottan várták a Mikulást.
Hó ugyan nem hullott, de szán nélkül is megérkezett teli zsákjával.
A növendékeknek kellett kitalálni, kit szólít a Mikulás, kiről szól beszámolója, kit is takarnak néha
vicces, néha nagyon is komoly mondatai. Boldogan vették át egymástól „pásztorbotot”, amíg a
következő srác sorra nem került, csomagját át nem vette.

Ezután ők küldhettek „ajándékot” a Mikulással. - Mit vihetek magammal? - tette fel a kérdést.
Sokan egész csoportjukat vagy magukat ajánlották, de mivel az lehetetlen, komolyra fordították a szót.
Jóságot, szeretetet küldtek szerte a világba. Volt fiú, aki nevelőihez, társaihoz intézett bocsánatkéréssel lepte meg a közönséget.

Szép este volt, elégedetten búcsúzhattak el egymástól a növendékek és a Mikulás.